Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyigmég megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése