sok minden jut eszembe régről mostanában, például hogy negyedik második felében nyargaltam így végig a könyveken, akkoriban csak három dologgal foglalkoztam, festéssel, olvasással és alvással, már csak Peni volt a szobatársam és Csetes Timi, de ez aztán főleg lényegtelen, meg eszembe jutott amit Bence mondott egyszer nagyon rég, olyan szépet mondott, vigasztalót nekem, mert butaság és ő akkor ezt biztos nem is tudta de én mindenért szégyellem magam és bűntudatom is van és azért jutott eszembe egyébként, mert még mindig nem érkezett meg a folytogatódemegnyugtató megszokás és ez most jó is így meg akkor már eszembe jutott az is amikor a móriczon beszélgettünk egyszer, ó milyen jó is volt.
meg úgy érzem, megint lezárult egy korszak, a szirakúzától vilhelminakozimáig tartó.
jó is már, hogy vége.
a most félálomszerű de nem rossz értelemben. egybefolynak a gondolataim, érzéseim, a könyvek, amiket egyszerre olvasok iszonyú felületesen és öncélúan és ez is így jó most, és a csókolom, horváthmártonlevente és a vivaldi cselló verseny, újpest, a ködös nyálkás idő, a válasz nélkül maradt levelek, übü király, fejfájás, malac, az álmaim, a csador és a virágpiac, a műhely illata, a koránkelés és persze utópia.
csak én igazából biztonságosmeleg szeretetben szeretnék élni.
bár Isten tudja, mitől lesz boldog az ember.
1 megjegyzés:
mit mondott?
Megjegyzés küldése